A tegnapi ebéd életem első kuszkuszos kajája volt. Párolt répa, cukkini, pici hagyma, paradicsom, kaliforniai paprika, továbbá raktam rá pirított mandulát és fetasajt-kockákat is. A kuszkuszt forró zöldséglében áztattam, hogy megduzzadjon. Aztán az egészet összekevertem, és kész. Az eredmény: én nem ettem meg, Gábor ugyan lenyomta a torkán, de farkaséhes volt, mire hazaért. Úgyhogy este megvígasztaltuk magunkat egy kis kolbászos-szalonnás tojásrántottával. Valójában nem értem, mert minden alapanyag finom, mindegyiket szeretjük, így együtt azonban mégis ehetetlen kaja lett belőle. Már épp kidobtuk volna, amikor megjött Gábor apukája, és elvitte az elrontott kaját Pécelre, ahol nálunk kifinomultabb ízléssel találkozott, így el is fogyott jóízűen.
Ma pedig - miután tegnap elment a kedvem a főzéstől - tonhalas szendvicset ettem. És minden szabályt áthágva ettem egy fél szeletet a börtön alakú tortából, amit a konyhásaink annak örömére sütöttek, hogy épp ma van a tizedik évfordulója, hogy átadták az épületet.