Az indiai fasírt másfél órán át készült két személy folyamatos, aktív jelenlétével. Leginkább attól a résztől féltem, amikor a husival be kellett bugyolálni a főtt tojásokat, de kiderült, hogy ez nem is olyan nagy konyhaművészet. Újdonság volt még számunkra gyömbért reszelni és rizslisztben panírozni is. Az óriási golyók mellé barna rizst készítettünk hosszas főzéssel.
A desszert pakisztáni sült cérnametéltes, mandulás-pisztáciás-kardamomos-fenyős-sáfrányos rizspuding (dél-ázsiaiul kheer) volt, különleges és egyúttal finom, nem is túl intenzív ízvilággal.
Én azt vallom, hogy egy recept lépéseit fokról fokra követni nem igényel magas fokú képességeket, most mégis büszkeséget érzek, elég faramuci helyzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése