A rántott ponty története

Két ponty úszkált a tóban, mielőtt kifogták és kifilézték őket. A belőlük készült pontyfilé gusztusosan elrendezett jég-ágyon várt a vevőre, aki meg is érkezett a Tesco-ba. 60 dkg halfilét kért, és amikor 60,5 dkg-ot kapott, megdicsérte a kiszolgálót a tökéletes súlyozásért. A halfilék a vásárló kosarában egyedül voltak, mást akkor nem vett a vásárló, és mivel nem akart sorban állni, az önfizetős kasszánál távozott. Az autóban a két halszelet az anyósülésen utazott, innen nézték a havas tájat. Aztán egyszercsak megállt az autó és várakozni kellett. Majd szomorúan visszaindultak ugyanazon az útvonalon. Veszprém belvárosában eltévedtek, így többször is megnézhették ugyanazokat az utakat, bár akkor már sötét volt, és a hóesésben amúgy sem látni sokat a tájból. Korábban mindig csak a mélységet ismerték, ekkor azonban átélhették, milyen felmenni az első emeletre. Rövid idő után Vali hűtőjében találták magukat, aminek nagyon örültek, mert már eléggé melegük volt. Másnap reggel ismét lépcsőt másztak - most lefelé -, autóba ültek, aztán egy másik autóba, immár egy taxiba. A vasútállomás jéghideg kövezetén jól érezték magukat, csak a várakozás volt unalmas. Persze kicsit azért izgatottak is voltak, hiszen még sosem ültek vonaton, már nagyon ki akarták próbálni. Amikor azonban bemondták, hogy bizonytalan időre szünetel a vonatközlekedés, ismét taxi következett. Eztán fél napig sínylődtek a vásárló öltözőszekrényében, ami egy padlófűtéses helyiségben van, úgy érezték, teljesen megfeledkeztek róluk. Délután egy régi ismerőssel találkoztak: végül Vali tette őket a szatyrába, és a már szintén ismert hűtőszekrényben éjszakázhattak. Másnap délben rántott ponty lett belőlük, Vali és Peti nagy örömére.